Olvasom az Interneten: ”A kezdeményezés 1981-ben indult útjára az Amerikai Egyesült Államokból, amikor Bálint napon Baron Rouge város polgármestere, Louisiana állam kormányzója és a katolikus egyház meghirdette a Hiszünk a házasságban elnevezésű akciót. A program 1983-ban nyerte el a házasság világnapja elnevezést és február második vasárnapját jelölték ki megünneplésére.”
E világnap kapcsán készült beszélgetés mgr. Tóth-Glemba Klárával, a Tartományi Népjóléti és Népszaporulati Titkárság titkárhelyettesével. Megtudtam tõle, hogy a Házasság Világnapját a nagycsaládos egyesületek kezdeményezésére kezdték el Magyarországon ünnepelni az elmúlt években, majd azután Vajdaságban is átvették az ünnepet, azzal a céllal vezérelve, hogy a világnappal összhangban népszerűsítsék a házasságot, és hogy fölhívják a figyelmet annak fontosságára.
-Természetesen nem beszélhetünk házasságról, hogy ne említsük meg a családot, hisz nagyon sokszor mint szinonimát használják. Tudnunk kell azonban, hogy szociológiai tudományban a család a társadalmi kiscsoportok egyike, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy leszármazás, (kivételes esetekben örökbefogadás) kapcsolat köti össze. A statisztika családdefiniciója ennél valamivel szűkebb: csak a szülõket (vagy az egyedülálló szülõt) és a velük együtt élõ nem házas gyermekeiket számítja a családhoz. A statisztikában négyféle családi állapotot különböztetünk meg: nõtlen/hajadon, házas, elvált, és özvegy.
A világnappal kapcsolatosan a titkárhelyettes elmondta az aktuális adatokat is, amely szerint 2007-ben Vajdaságban 10593 házasság lett kötve és 2440 házasság lett felbontva. Összehasonlítás képpen viszont az 1991-es év volt a legsikeresebb, amikoris 11447 házasság lett megkötve. És ez csupán 854 házassággal kevesebb mint 2007-eben.
-Ebbõl azt a következtetést lehet levonni, hogy a házasság mint intézmény nincs olyan nagy veszélyben, mint a gyermekvállalási kedv a házastársaknál, amely végett negatív elõjelű a természetes szaporulat. A legújabb adatok szerint (2007-es adatokkal rendelkezik a Statisztikai Hivatal) Vajdaság természetes szaporulata – (mínusz!) 10445! Az élve születtek száma 18380, a halva születteké pedig 107. Tehát 18487-en születtek és 28825-en haltak meg. Hadd jegyezzem meg, hogy városonként a természetes szaporulat mindenhol negatív elõjelű, kivéve Újvidéket, ahol + (plusz!) 138 a természetes szaporulat.
Tóth-Glemba Klára elmondása szerint Vajdaságban a házasság még mindig az elsõ helyen áll az együttélési formák között. Ugyanakkor az együttélés, a papír nélküli (családi) életforma erkölcsi tartalmát illetõen a társadalom többségének szemében már egyenértékűvé vált a házassággal.
-A gyermekvállalás pedig, legyen az házassági forma vagy együttélési kapcsolat, késõbbre tolódik. Több tanulmány készült ezzel kapcsolatban, és röviden általánosíthatunk, hogy az 1970-es évek közepe után születettek általában nem akarnak házasságot kötni, a családalapításnál fontosabbnak tartják a képzettség megszerzését, az egzisztencia megteremtését. Mivel a családok életszínvonalát erõsen differenciálja az eltartott gyermekek száma. Éppen ezért fontos olyan intézmények létrehozása, amelyek a családoknak mindenféle problémahelyzetben segítséget tudnak nyújtani.
Ennek érdekében a Tartományi Népjóléti és Népszaporulati Titkárság figyelemmel kíséri a demográfiai adatokat, és annak megfelelõ lépéseket tesz, hogy a felmerülõ problémákat orvosolni tudja, illetve megelõzze azok megjelenését.
-Személy szerint csak a tavalyi év programjáról tudok beszélni, mivel a 2009-es évet, már ideiglenes költségvetéssel kezdtük. A szociálpolitikai és demográfiai titkárság a tavalyi év programja szerint 30 ezer dináros, egyszeri jutattást utal át a családoknak az elsõ gyermek születésekor, a kettõs ikrek részére 400 ezer dináros összeget fizetünk, a hármas ikrek pedig 600 ezer dináros támogatást kapnak. Továbbá a titkárságunk úgyszintén 50%-ban fedezi a napközikben és óvodákban elhelyezett 3., 4., és több gyermek után járó költségeket. Mivel a tartományi költségvetés resztriktív és jelenleg is ideiglenes költségvetéssel rendelkezünk, bõvítésre ezen a téren nem nagyon számíthatunk. A vajdasági statútum elfogadása után ezen a téren is jelentõs változásokat fogunk majd észlelni mindannyian. Amíg viszont ez a helyzet tart, addig újabb projektek megvalósítása nem igen fog napvilágot látni.
A Titkárság állandó projektjei közé tartozik a Gyermekhét kapcsán megrendezett aktivitások.
-A legfrissebb ilyen akciónk, a tavalyi év októberében lebonyolított Gyermekjogok megvalósítása néven futott. Ez a projekt még 1989-ben az ENSZ által elfogadott egyezményen alapul, amelyet átvett a köztársaság, majd a tartományi kormány is. Ennek érdekében a vajdasági önkormányzatokat is bekapcsoltuk volna a munkába, de mindössze 3 önkormányzat tett eleget eme kötelességének, és nevezzük meg ezeket az önkormányzatokat, hisz dicséretet érdemelnek: Zenta, Magyarkanizsa és Becse. Tehát csak ez a három önkormányzat készítette el azt a stratégiát, amely a gyermekjogok megvalósítását szolgálja.
A Titkárság családközpontú projektuma, a családokkal való törõdés programja, a családi értékekre próbálja felhívni a figyelmet.
-Jelenleg 12 lokáción zajlik a Tartományi Népjóléti és Népszaporulati, valamint a Tartományi Jogalkotási és Közigazgatási Titkárság közös programjaként a Határon Túli Magyar Közösségek Hivatalával és a Vajdaságban tevékenykedõ nagycsaládos egyesületekkel karöltve. Ennek a projektnek több fázisa van: elõkészítõ tanfolyam a volontõrök számára, családlátogatás fiatal házasoknál, a szülõk iskolája, mintegy 34 témakörrel (pl. a krízis szituációk kezelése, az élettárs választása, a gyermekek szakmai útbaigazítása, stb.). A fiatalokkal való foglalkozás terén a nemkívánt terhesség megelõzése is egyik alappillére ennek a programnak, amely keretén belül szemináriumokat szervezünk az iskolás korú tinédzserek számára, az egészszégügyi intézmények besegítésével.
A Titkárság további munkáját illetõen elmondható, hogy a szociális központok közvetítésével részt vesznek a befogadó családok képzésében, amellyel elõsegítik, hogy az intézményekbõl (a nép nyelvén jól ismert árvaházakból) a gyermekek minél elõbb nevelõcsaládokba kerüljenek. Mert tudvalevõ, hogy a család a legegészségesebb szocializált környezet a gyermekek részére. A rászorult, többgyermekes családok részére egyszeri szociális segélyt is folyósítanak. Mint mgr. Tóth-Glemba Klára mondja: „ez sajnos csak orvoslás, mert csak tüzelõ beszerzésére és számlák fizetésére fordítható, nem pedig megelõzõ program.”
Természetessen minden egyes projektummal megpróbálják fölhívni a figyelmet a családbarát intézkedések fontosságára, amellyel növelni tudnák a gyermekvállalási kedvet a magyar családokban. Persze a gyakorlatban azt tapasztalják, hogy nagy szükség volna az anyák részmunkaidõs foglalkoztatására (nem pedig a szülési szabadságon levõ kismamák járandóságának csökkentése, mint ahogyan azt a jelenben tapasztaljuk), valamint a fõ foglalkozású anyaság megteremtésére. Természetesen ezek még csak tervek, a megvalósításukra még várni kell.

Kónya-Kovács Otília