Muzslya…
Közép-Bánát legnagyobb magyarlakta településeként, Nagybecskerek község
egyik helyi közösségeként tartják nyilván. A Bega folyó jobb partján
fekszik. Mindössze 119 éves.
Egy kis múlt…
1890-ben kezdték betelepíteni, jó néhány vajdasági településről jöttek
a családok, mindenképpen a jobb megélhetést keresve. A kétkezi munkások
inkább egy másik települést választottak volna, mégpedig Katrincát,
de végül is csellel, Hertelendy József a Torontál-megye főispánja Muzslát
„választatta ki” velük. Mégpedig úgy, hogy a telkek kiosztásakor azt
mondta: aki Katrincát szeretné, guggoljon le, aki Muzslát, az álljon
fel. Az emberek leguggoltak, a főispán pedig szép lassan számolt: egy,
kettő, három… Sokáig ment ez így, mígnem mindannyian felálltak, mert
megmacskásodott a lábuk. Ekkor azt mondta: No, látik kentök! Mindönki
Muzslára akar mönni… Így települt be Muzsla.
A telepesek, a régi muzslyaiak nagyon nehéz körülmények között éltek
az első években, többször is a Torontál c. lap arról tájékoztatta az
olvasótáborát, hogy éhínség miatt szenvednek az itteniek, és többször
is segélyben részesítették őseinket. Még talán azt is meg kell említeni,
hogy a Muzsla határában lévő földek nagyon rossz minőségűek voltak,
emiatt sok gondjuk volt az embereknek.
Eléggé korán rájöttek az idetelepültek arra, hogy erkölcsösen, becsületesen
kell élniük, már 1892-ben kérelmezik a templom építésének engedélyét,
ugyanakkor egy óvodának és egy iskolának létrehozását is említi az akkori
újság. Az iskola és óvoda már 1893-ban beindult, és ebben az évben mintegy
450 tanköteles gyerek volt, azonban csak 220-an látogatták az iskolát.
(Ma a Szervó Mihály Általános Iskola két épületből áll, egyik Muzslya
központjában, a másik a Szervó Mihály utcában van, mintegy 1000 gyerek
tanul ebben a tanintézményben.)
A templom kérdése több évig egy helyben topogott, 1899-ben még csak
a paplak épült fel, és Sóka Ignác plébános ez évben vonult be Muzslára,
a szentmisét az iskola tantermeiben celebrálta. Egyébként sok adomány
érkezett a templom építésére, ugyanakkor a falu lakossága nagyban hozzájárult
az építkezéshez önkéntes munkájával. A Muzslya központjában lévő Mária
Szent neve templomot 1902-ben szentelték fel, a Szávió Domonkos templomot
pedig, amelyet a Tóth István utcában építettek fel, 2000-ben adták át
rendeltetésének.
A jelen…
A 2001-es népszámlálási adatokat szem előtt tartva, a (nem pontos) helyzetkép
a következő: kevés híján 8000 lakosa van. A 3300 házra körülbelül 3500
háztartást számolhatunk. Az egyház ez évi adatai felől érdeklődve, Varga
Zoltán atya elmondta, hogy 35 temetést jegyeztek, a keresztelések száma
pedig 10 volt. A házasságkötéseket általában tavasztól őszig tervezik,
így erről alaptalan beszélgetni.
Hallai Zoltántól, a helyi közösség tanácselnök a téma kapcsán a következőket
nyilatkozta:
-Mint ahogy a háborús időszakban minden település megélte a saját kálváriáját,
így történt ez nálunk is. Sajnos az elmúlt időszakban, a helyi közösségünk
területéről is, nagyon sok fiatal, éppen a 20 és a 40 év közötti korosztályból
elvándoroltak az anyaországba, vagy pedig a nagyvilág különböző államaiba
költöztek. Így nagyon sok muzslyai ház maradt lakatlan. A nem hivatalos
adatok szerint körülbelül 400 elvándorolt személyről van szó. Abban
az időben ezt nagyon is érzékeltük, láttuk, hogy utcánként mennyi ház
várt eladásra… Abban az időben persze nagyon sok telepes érkezett Muzslyára,
főleg szerbajkúak, akik idejöttek, főleg a háborús övezetekből, Boszniából,
Horvátországból és Koszovó területéről. Ők itt találtak boldogulást,
megélhetést, vagyis a jövőjüket itt tervezték.
A tanácselnök még elmondta, hogy az utóbbi időben mind kevesebb elhagyatott,
magára hagyott ház van. Ami azt jelenti, hogy a háborús idők betelepülési
szakasza már befejeződött. Most azonban van egy olyan tendencia, hogy
a gazdasági krízis következtében mind kevesebben települnek el a környező
magyarlakta településekről, mert Nagybecskereknek nagy vonzata van a
gazdasági és az iskoláztatás szempontjából is. Leszögezhető, hogy mind
kevesebb és kevesebb ház van, amely eladásra vár a környezetünkben,
az eladók már gazdát cseréltek. Végigjárva Muzslya utcáit valóban egyetlen
ablakban sem volt kiírva: ez a ház eladó… Persze hallomásból tudom,
hogy létezik üres ház nálunk is. Mikor rákérdeztem, magyarázták is,
kinek a rokonai, hol vannak a leszármazottak… De az ablakból elmaradt
a cetli. Olyan régi házikót is láttam, amelyről első pillantásra bárki
mondhatná, hogy nem lakja senki, de ha jobban szétnéz az ember látja,
hogy mozgolódás van körülötte, egy-egy téglarakás jelzi, hogy oda terveznek
valamit.
-Vannak azonban olyan öreg házak, amelyek lebontásra várnak, és új kellene
a helyébe, azonban kevés új ház épül. Ebből arra a következtetésre juthatunk,
hogy a jelenlegi anyagi helyzet sem a megfelelő, és a fiatalság nem
látja teljes egészében itt a boldogulását, még mindig sokan abban gondolkoznak,
hogy amint megszerzik a diplomájukat, külföldre, a nyugati országokba
irányuljanak – nyilatkozta Hallai Zoltán.
Jövő-kép…
(Az úgynevezett „nagyutcán”, a Magyar kommün utcában, a Márki család
háza előtt a villanypóznán tavaly kezdett építeni fészket egy gólya.
Akkor még nem találta meg párját. Az idén már ketten kelepelnek a fészekben.
Sőt a környéken lakók elmondása szerint, mintha egy másik gólyacsalád
is erre a fészekre pályázna…)
Hogy miért van olyan érzése az embernek, hogy itt VAN jövőnk?! Vagy
hogy miért érezzük optimistán: egyszer majdcsak jobb LESZ? Nem tudom…
Talán éppen a gólyák látványa, vagy a virágzó fák, a szép kiskertek,
a csinos udvarok, vagy a Muzslya kevésbé forgalmas utcáin játszadozó,
gondtalan gyerekek zsivaja késztet arra, hogy bízzak/bízzunk a megmaradásban?
Kónya-Kovács
Otília